febr 9 2021

Tükörbe nézve

ötvenet megérve
még felét remélve
ha másként is csinálva
de semmit meg nem bánva
tükörbe nézve
szarni az egészre


febr 9 2021

Nézd a csöndet…

nézd a csöndet, szagold a színt,
halld az írást, tapintsd a kínt,
lásd az érzést, hidd a talánt,
fogd a vágyat, éld a halált.


febr 9 2021

Volt…se

Volt egy lány, akit szerettem,
szőke tincsét észrevettem,
de ő nem vett észre engem.

Volt egy lány, aki szeretett,
barna tinccsel rám nevetett,
de a szemem mást keresett.

Harmadikkal jöttem össze,
nem volt barna, nem volt szöszke,
s mint kiderült, szerelem se.


febr 9 2021

Ha újra kezdhetném

Ha újra kezdhetném, nem kezdeném újra,
rálépnék megint ugyanezen útra.

Mennék erre-arra, élnék felelőtlen,
felettem az égbolt nem lenne felhőtlen.

De szerelmes lennék megint sok-sok lányba,
ha el is hajt mindegyik lassan a picsába.

Egynéhány ha kitart, – drága istenadta –
annak én mondok fel, én, az isten barma.

Vénségemben aztán vissz’nézve a múltra
borom kortyolgatom s eldúdolom újra:

Ha újra kezdhetném, nem kezdeném újra,
rálépnék megint ugyanezen útra…


febr 9 2021

(H)ősök

Anyám magyar, apám magyar,
ők az én őseim.
Ötven felé egyre érzem,
ők lesznek hőseim.

Nem feledem amit adtak:
magyarnak születtem.
Tisztességes, becsületes
ő általuk lettem.

Két leányom itt e honban,
én vagyok az ősük.
Úgy élem az életemet,
én legyek a hősük.

Ne feledjék, amit adtam:
magyarnak születtek.
Tiszta szívű, igaz lányok
én általam lettek.


febr 9 2021

Én

anyám fia, lányom apja,
exem exe, nejem férje.
Mindegyiket megtagadom,
önmagamat elfogadom.


febr 9 2021

Néma levente

Elmúltam húsz, most leszek negyven.
nem biztos, hogy leszek még hetven,
az egésztől nagyon elment a kedvem.

Teljesen üresen magamba fordulok,
csak hogyha muszáj, olyankor mozdulok,
ki tudja miért, szerelmet koldulok.


febr 13 2018

Buga Jóska a Bakterházba

Sokáig kellett várni rá, de megérkezett.
Buga Jóska a Bakterházba.
Újabb fejezettel bővült Rideg rímekbe rakott remeke.
Katt az “indul a bakterház” fülre…


aug 8 2017

tekERdély 2017 (kerékpártúra szászföldön)

június 17. szombat
Előzetesen idén is több előjelentkező volt a realizálódottnál, de műtét, iskolai illetve munkahelyi elfoglaltság miatt végül csak öten (Dudu, Feri bácsi, Gino, Lacika és jómagam) indultunk éves kerékpártúránkra, ezúttal Erdélybe, azon belül is Szászföldre.
A tavalyi kísérő Ford Transitot idén is megkaptuk, ötünk cucca és 4 kerékpár könnyen elfért hátul. Kora reggeli bepakolás után vidáman indultunk útnak. Szeged előtt gázolaj szaga terjengett az utastérben, aminek sörtankolás közben utána is néztünk. A gyújtógyertyákon állt, illetve folyt le a gázolaj. Gugli barátunk segítségével megkerestük a legközelebbi autószerelőt, ami szerencsére szombat délig nyitva volt, Emberünk nagyon készséges volt, az összes (egyébként rojtossá vált) összekötő gázolajcsövet kicserélte. Óriási meglepetésünkre még pénzt sem kért érte, sörökkel honoráltuk emberségét. Örök hálával tartozunk a Kiss Autószerelő munkatársának.
Miután nem hiúsult meg 250 km után az utazásunk, folytattuk utunkat. A határátlépés sima volt, a román autópálya meglepően jó minőségű. Míg le nem tereltek róla felújítás miatt. Az utolsó 60 km-t igen rossz minőségű, alsórendű úton tettük meg, megnézve a másnapi biciklizendő szakaszt. Ami egy kisebb emelkedőtől eltekintve enyhe lejtősnek ígérkezett. Délután 6 óra magasságában érkeztünk meg első szállásunkra, TÖRCSVÁR-ra, a Belvedere Panzióba. Kifogástalan. [A szállásokat előre lefoglaltam, a legtöbb helyen félpanziós ellátással. Több ok miatt döntöttünk így: 1.A medve nem játék 2.Jobban esett már az ágy, mint a polifoam 3.Tekerés végén jól fog esni egy zuhany 4.Baráti árfekvés (kb. 5-6 eFt/fő/éji szállás félpanzióval)] Szállásfoglalás után szemerkélő esőben kerestünk sörözőt, a kicsi, de élettel teli főutcán.

június 18. vasárnap
Első napi tekerésünket bizony elmosta az eső, éjszaka óta folyamatosan jött az égi áldás. Más program után kellett néznünk. Irány a törcsi vár, meg az előtte levő vásársor, ahol minden szokásos kapható volt: kispohár, nagybögre, hűtőmágnes, póló, édesség, sajt, biszem-baszom, stb. Ki-ki ízlése szerint költögetett. Beléptünk a várba 35 RON pöcsönkénti összegért. A kastély igen népszerű a turisták körében, ugyanis a Drakula grófként azonosított Vlad Tepes egyik kastélyának tartják. Nagyon szépen rendbe rakott, megtekintésre ajánlott! Mivel kora délután még mindig esett, jómagam vállalva a napi vezetést bepattantunk a Tranzitba, s egy pisi-cigi kombót leszámítva meg sem álltunk FOGARAS-ig, következő szálláshelyünkig. Az utolsó 1-2 kilométeren meg sem mertünk állni, olyan putrin mentünk keresztül. Illetve dehogy mentünk keresztül! A Club Nova Elite magas falakkal körülvéve éppen itt volt. Azt a k életbe… Foglaláskor a környék nem látszott. Maga a szállás tényleg első rangú volt, műfüves kispályákkal, kültéri medencékkel (eső elálltával kipróbálva), brutálisan nagy adag vacsorával és reggelivel. De könyörgöm: a gettó közepén egy csili-vili sziget…
Vacsora előtt még beautóztunk a városba, vetettünk egy pillantást az aranyszín tetejű templomra és a várra, majd az eső elöl egy sörözőbe menekültünk. Itt megismerkedtünk Zolival, az ide tévedt (katona) kolozsvári sráccal. Eléggé maga alatt volt a helyi viszonyok miatt, próbáltunk belé némi életet (meg sört) önteni. Beszélgetés után megnéztük a vár másik felét is, ami hátulról is ugyanolyan, mint előlről. Éjszaka a szálláson Duduval még kiszurkoltuk az Alba Fehérvár kosárlabdázóinak bajnoki címét, és sokadszorra is végigmosolyogtuk az éppen fogható magyar tv csatornán az Üvegtigrist.

június 19. hétfő
A szállást – a környékre való tekintettel – autóval hagytuk el, a volán mögött Duduval. A vár mögötti parkolónál ültünk nyeregbe. Az Olt hídján áttekerve azonnal belebotlottunk egy csinos 3 km-es emelkedőbe, amit aztán hosszú ereszkedés követett. A táj szépséges, az út viszonylag jó, autó alig. (Szándékosan a sokszámos, alsórendű utakat választottuk.) SÁROS és BÁRÁNYKÚT között aszfaltmentes, kavicsos, dombon átvezető szakasz következett, a faluban jól esett a 2 (kettő!) lejért vett üveges sör. Az érintett szász falvak fénykorukban igen szépek, takarosak lehettek, 60-as, 70-es években épült házsoraik ma is jól mutattak. A német újraegyesítéskor a szászok többsége visszaköltözött Németországba, a román kormány pedig romákat költöztetett a helyükre. Sajnos meg is látszik az épületeken, falvakon. Dimbek-dombok között, gyengébb minőségű úton kerekeztünk HÉGEN-ig. Ebéddel egybekötött rövid pihenőre betértünk a templomkertbe. A templom látogatható volt, így megnéztük azt is. Épp a faluban lakó két magyar család egyik idősebb hölgytagja kalauzolt körbe minket. Elmondása szerint a templomnak föld alatti folyosón keresztül vészkijárata volt az erdőbe. Ma már sajnos nincs meg. A padláson német diákok takarították az egykori élelmiszeres ládákat. Meghökkentő látvány volt a sorszámozott, nagyméretű faládák hosszú sora.
Aztán újra nyeregbe pattantunk, s szinte meg sem álltunk SEGESD-ig, a Mátyás Király Panzióig, szálláshelyünkig. A magyar házigazdával való gyors megismerkedés és beköltözés után beautóztunk a 8 km-re levő SEGESVÁR-ra, körülnézni. Kóborlás a szépen rendezett történelmi óvárosban, sörözés egy modern egységben, majd vissza a szállásra, a megrendelt vacsorára. Ismét csorbaleves, de ezúttal máshogy, és disznósült. Pedig próbálkoztunk nem pukkanásig enni magunkat, de nem sikerült. Éjfélig volt idő regenerálódni, házigazdával beszélgetni, pálinkázni.
A nap folyamán kb. 65 km-t tekertünk.

június 20. kedd
A viszonylag korai reggelit a mai hosszabb szakasz indokolta. Hogy mégse legyen 100+, VENK nevű falucskáig elautóztunk. Innen már csak 92 km volt hátra… Ginó végignyomta, mindenki más vitte a Tranzitot 20-25 km-t. KEMÉNYNAGYSZŐLŐS-i roma teleptől PROD-ig kisebb hegyen és erdőn át vezetett (volna) az út, de csak gyalogosan volt járható. Ginó, Lacika és én az erdei túrára indultunk, Feri bácsi beült Dudu mellé, nehogy meglepjék az egyedüli sofőrt a gettólakók. Gond nem volt, mi bringások egy sörözésre való idővel előbb értünk a találkahelyre. Innen Feri bácsi vezetett, Dudu kerekesnek állt. Kisebb-nagyobb emelkedők és lejtők váltogatták egymást.
ERZSÉBETVÁROS és SZÁSZSÁROS közötti néhány kilóméteres szakaszon (egyéb út hiján) kénytelenek voltunk a főúton tekerni.
Nagyon jó minőségű, de nagyon forgalmas is volt. A széles útpadka jó szolgálatot tett. Aztán ismét alsóbbrendű, de jó minőségű, erdős dombokkal határolt, de sík úton kerekeztünk BERETHALOM-ig. Itt rövid pihenő, amibe az erődtemplom körüljárása is belefért. A következő szakasz – RIOMFALVÁ-ig – az előzőhöz volt hasonló, még több erdővel, zölddel. A faluban viszont katasztrofális állapotú volt az út, rázta a drótszamarakat rendesen. (Ez általánosan igaz volt: lakott területeken jóval gyengébb minőségű utak voltak, mint egyébként.) Innen én vettem át a kormányt, s Feri bácsi vitte a bringámat. Szerintem gyorsan visszacserélt volna, mert igencsak emberes emelkedő következett. De legalább hűvösben, árnyas fák alatt nyomták a fiúk. Persze aztán csinos lejtő is jutott. SZÁSZALMÁD-on tökölődtünk kicsit, majd szembesültünk vele, hogy a tovább vezető földút autóval járhatatlan. A fiúk elmondása szerint kerékpárral is az volt, a sártenger miatt. Ismét szét kellett hát válnunk, én a Tranzittal kénytelen voltam egy 25 km-es kunkort tenni. SÁLFALVA után vártam be őket. Itt kései ebéd, illetve sofőr és bringa csere: én vissza a saját kétkerekümre, Lacika a volán mögé, Feri bácsi az aktuális üres bringára. A nagy melegben ugyancsak kívántuk már a hideg sört, ezt BÓLYA faluban tudtuk le, egy igazi retró kiülősben. Nekünk csak a kőpárkányon volt már hely, szerintem az összes falubeli férfi ott lébecolt. Unalmasabb 10 km következett, majd megálló és sörözés NAGYSELYK-en. Innen kénytelen voltunk ismét a főúton tekerni. Napi végcélunk előtt volt egy hosszú, alattomos, kacskaringós emelkedő, de aztán csak begurultunk SZELINDEK-re. Alagsori medencés La Cetate Pansion, itt sem volt semmi kivetni valónk. Vacsora után Lacika jóvoltából előkerült egy fél literes Unikum. Nem sok idő kellett hozzá, szerencsére pálinkánk jóval több volt. Vidám este kerekedett.

június 21. szerda
Felébresztős medencés csobbanás és ismét kiadós reggelit követően indultunk neki a mai szakasznak. Féltávig Lacika vitte a kocsit. AZ első 12 km kifejezetten könnyű, sík terepes kerekezés volt szép tájakon keresztül, dombok ölelésében. Mintha csak éreztük volna, hogy ALAMOR-ban meg kell állni egy sörözésnyit pihenni. Onnan 4-5 km-es durva emelkedő, amit teljesen be lehetett látni. A leálló Tranzit messze magasan látszott előttünk. Azért csak elhaladtunk mellette. Engesztelésképpen következett egy hasonló hosszúságú lejtő, majd hosszabb sík szakasz NAGYLUDAS-ig, ahol pihenőt tartottunk. Innen SZERDAHELY-ig hosszabb sík szakasz következett, körös-körül birkákkal teli dombokkal. A zabszem mindenkinek becsúszott a helyére, amikor egy ilyen mellett eltekerve három medveölő kutya rontott felénk csaholva. Baj végül nem lett belőle, de szó szerint a sarkunkban lihegtek. SZERDAHELY-nél rövid pihenő és sofőr csere, innen Feri bácsié a volán. SZÁSZORBÓ után hosszú emelkedő, de ezt már csak Lacika és én nyomtuk, Dudu és Gino a faluban
jó érzékkel kocsiba ültek. A KELNEK előtti kaptató még hosszabb és meredekebb volt. Pihenő gyanánt megnéztük a szépen rendezett várat, nekem az összes közül ez tettszett a legjobban. SZÁSZCSÓR-ig egy lazább szakasz következett, ott egy felkészülési szünet. Tudtuk, hogy még át kell kelni egy kisebb hegyen. 5 km brutális emelkedő, a túra legnehezebb szakasza. Lacikával megcsináltuk, de a végén nem volt őszinte a mosolyom. Már az ereszkedő sem dobott fel igazán. Végül csak begurultunk a Ledera Panzióba. FELSŐPIÁN előtt, hegy lábánál, igazán szép környezetben álló egykori parasztház, zárkózott házigazdákkal. A csak általam végigtekert teljes szakasz 86 km volt. Gyors tisztálkodás, rövid regenerálódás, majd autóval be GYULAFEHÉRVÁR-ra. Gyorskajáldás vacsora után felmentünk a várnegyedbe is. Költöttek rá pénzt rendesen, az látszott és az eredménye is tetszetős lett. Turista is sok-sok téblábolt ott, élettel volt teli. “Otthon” még seggére vágtunk néhány sörnek, aztán jött Álommanó.

június 22. csütörtök
Utolsó tekerős nap… Nem hagytuk sokáig aludni magunkat, délután meg akartuk nézni VAJDAHUNYAD várát. 1.sofőr Feri bácsi.
FELSŐPIÁN – ALSÓPIÁN – ALVINC útvonalon letekertünk a MAROS völgyébe , majd a folyót követve haladtunk keletnek. A terep ideális volt, egy-egy kisebb dombocskától eltekintve lassan ereszkedett. Autó továbbra sem volt sok, így tekerés közben ismét koncentrálhattunk a tájra is. Ez már inkább művelt terület volt, de néhány szép folyó menti liget mellett így is elhaladtunk. AKMÁR-on ittuk a nap első sörét, amit a jónak nem nevezhető aszfalt hamar kirázott belőlünk. Az ALGYÓGY-i pihenőnél Feri bácsit Lacika váltotta, mi pedig ismét elszörnyülködhettünk, hogy élhetnek emberek olyan körülmények között, ahogy ott láttuk? A meztelen seggű purdék persze nem ezzel voltak elfoglalva, vidáman tocsogtak az alacsony patakocskában.
Néhány órát haladtunk a Marossal egy irányban, s mielőtt ARANY falucskánál búcsút vettünk tőle, szinte körbe kellett tekernünk a Magura Uroilului szikláit. PISKI után nem maradt más, csak a főút, szerencsére ismét csak néhány ezer métert kellett teherautók árnyékában kerekezni. AZ utolsó rövid szakaszon már mindenki várta, hogy – 74 km után – megérkezzünk CSERNAKERESZTÚRRA, utolsó szálláshelyünkre. A faluban készségesen útba igazítottak minket magyarul, merre találjuk az Adél Panziót. Szállásadónk sajnos éppen temetésen volt, így ismerőse révén foglalhattuk el szobáinkat. Sokat nem tököltünk ezzel, verejték mentesítés után autóba ültünk, s VAJDAHUNYAD-ra mentünk. Itt első utunk a várba vezetett. A várban magyar feliratot csak elvétve találtunk, náluk Hunyadi János is Iancu Hunedoara. A feltárások során sok mindent átépítettek (vagy eltüntettek), a végeredmény egy mindenféle stílusban pompázni igyekvő vár lett. Őszinte ember vagyok, nekem nem tettszett. Várnézés után vacsora keresés, egy igazán hangulatos helyen meglelve. Az este közeledtével visszaautóztunk szállásunkra. A halotti tort már csak a szűk család ülte (Szállásadónk apósa volt az elhunyt). A gyászoló férj közénk telepedett (talán így akarta gondolatait másra terelni), s alaposan belehúztunk a sörözésbe, pálinkázásba, házi likőrözésbe…

június 23. péntek
Reggel elég szarul néztünk ki és úgy is éreztük magunkat. Még az este elvállaltam az első szakaszon való vezetést, így aztán búcsúzás után autóba ültünk, s meg sem álltunk… DÉVÁ-ig. Nekem így is soknak tűnt az a 8 km…
“magos vár, Déva vár” ott magasodott előttünk, fel is mentünk egy budavári siklóhoz hasonló szerkezettel. Maga a vár csak egy romhalmaz, néhány épített (de nem eredeti) várfalszakaszt leszámítva. A körpanoráma viszont szép volt. Leereszkedés után BRÁD – NAGYHALMÁGY – BOROSJENŐ – KISJENŐ útvonalon közelítettük meg a gyulai határátkelőt. Valahol útközben – házak nélküli belterületen – kaptam egy bírsággal nem járó figyelmeztetést 64 km/órás gyorshajtásért. Ez megfelelő jel volt a volán átadására, Lacika következett. Nálam alvós – félálmos szakaszok váltogatták egymást, míg csak magyar földre, BÉKÉS-re nem értünk. Itt Dudu szüleinek vendégszeretetét (és pörköltjét) élveztük, majd késő délután, gond nélkül értünk haza, Székesfehérvárra.

Képek a túráról:


okt 3 2016

Kerékpártúra Csehországban 2016

Lacika nemrég lett vén pöcs (50), ezért ő jelölte ki az éves bringatúra célállamát: Csehország. A társaság a szokásos, egy-két új arccal kiegészülve: Lacika, Feri bácsi, Dudu, Gino, Sanca, Máté, Kopasz, Tütye.
Kölcsönfurgon – 6 személy + cuccok – illetve Sanca piros csodája alkotta a gépjármű flottát. Később Szacó és Levente is becsatlakozott, plusz egy kocsival.

Június 25. szombat
Kényelmes reggeli pakolás után kánikulai melegben indultunk meg cseh föld felé, Székesfehérvár – Győr – Bécs – Heidenreichstein – Litschau – Stankov útvonalon. A szokásos pisi-cigi kombós megállásokon kívűl Heidenreichstein várát néztük még meg útközben. Az előre kiszemelt osztrák-cseh határátkelő lezárása miatt kisebb kóválygás után értünk első szálláshelyünkre, a határ melletti üdülő övezetbe. A sok kemping közül – találomra – a Hejtman került kiválasztásra, amely CHLUM U TREBONE településhez tartozott. Az érkező vihar miatt faházakat béreltünk, s mire a recepciós csajszi kitöltötte az összes papírt, le is szakadt az ég. A vihar elvonultával besétáltunk a közeli faluba EB meccset nézni, pizzázni, sörözni. Szorzószám a kettes volt: 1 meccs – 2 szelet pizza – 4 sör. Aznap este két meccs volt…
(A faház k olcsó volt, uszkve 2000 Forintnak megfelelő CZK. Ez így volt az egész túra alatt, a sátrakat csak megutaztattuk, de ezt senki nem bánta.)

Június 26. vasárnap
A tóparti faházból reggel kilépve borús, hűvös idő fogadott. A napi tervezett távra, az esetleges sörgyár látogatásra és az esti HUN-BEL nyolcaddöntőre tekintettel korai indulással kezdtük cseh körünket. A kísérőkocsit a mai nap Sanca vitte. Az országban rengeteg az alsóbb rendű közúton jelölt, nagyon jól kitáblázott kerékpárút, vásárolható illetve online térképekkel. Mi utóbbit használtuk, előre kinyomtatva a tervezett útvonalat.
Induló állomásunktól egy nagyon szép és csendes erdei szakaszon keresztül értünk TREBON-ba. Rövid, de egy sörözésre elégséges pihenő után kiváló minőségű, számtalan kisebb tó mellett elvezető bringaúton tekertünk egészen CESKE BUDEJOVICE-ig. Kebab ebéd, főtér nézés. Szépnek, tisztának találtuk. Sörgyár látogatás is tervezve volt, de inkább elvetettük. Nem igazán volt szimpatikus, ahogyan a recepción fogadtak minket a “talán majd előkerül egy látogatásvezető” szöveggel. Inkább lenyomtunk egy közeli kerthelyiségben 2-2 Budweisert.
Aztán nekilódultunk a napi utolsó etapnak. Irány a hlubokai kemping! I.osztályú (WC-s + tusolós) faházakat kaptunk 250 CZK/fő áron, nagyon szép helyen, gyönyörű tó partján. Gyors vacsora, aztán – helyszíni TV hiányában (!!!) – beautóztunk HLUBOKA-ba belga-magyar nyolcaddöntőt nézni. Ezeknél a szerencsétleneknél minden TV-s vendéglátó egység este kilenckor bezárt! (Persze a csehek ekkorra már rég hazakullogtak az EB-ről.) Már ment a meccs, mire találtunk egy helyi öregekkel teli kimérést, tévével. A meccset buktuk 0:4-re, de még éjjel 11-kor is ott söröztünk. Záróra után a kempingben még egy kis tóparti pálinkázás következett, de aztán az eleredő eső a faházakba parancsolt minket. 65 km-rel a seggünkben tértünk nyugovóra.

Június 27. hétfő
Az eső kitartóan esett reggel is, így aztán – annak ellenére, hogy én vállaltam a napi sofőr szerepét – nem kellett visszautasítanom a névnapi unikumot. 11-ig kitaróan esett, ekkor néhányad magammal beautóztunk megnézni a híres hlubokai kastélyt. Nekem Csipkerózsika otthona jutott róla eszembe…
Ebéd után végre elállt úgy az eső, hogy nekiindulhattunk a mai szakasznak. Továbbra is dimbes-dombos, erdős-mezős jó minőségű utakon haladtunk Zliv – Vodnany – Cejetice – Strakonice útvonalon. STRAKONICE városkában megkerestem a kempinget, kibéreltem két faházat, vártam a fiúkat. Viszonylag gyorsan letudták a mai 65 km-t. Lefekvésig sör, meccs, sör, vacsora, sör, pálinka, meccs, pálinka, sör, pálinka…

Június 28. kedd
Bőséges kempingbüfé-reggeli után betekertünk STRAKONICE-be megnézni a XVII.században épült várat, majd elkezdtük taposni a mai etapot. Végig az Otava folyó partján, vagy tőle nem messze, nagyon szép erdőkön-ligeteken keresztül vezető, de nem mindenhol aszfaltozott úton jutottunk el HORAZDOVICE-be. Itt találtunk egy helyi kifőzdét (igazi szocreál), s mindannyian knédlit ebédeltünk. Jóllakottan pattantunk ismét nyeregbe. Az út továbbra is gyönyörű szép erdőkön vezetett keresztül, de voltak olyan burkolatlan szakaszok, ahol az előző napok esői következtében csak tolni tudtuk a kerékpárt. Végül csak-csak elértünk SUSICE-be. A vasúti restiben bevártuk sofőr Lacikát, majd tovább tekertünk Rejstejn felé, itt szerettünk volna megszállni. SUSICE hangulatos kisváros benyomását keltette, ahonnan nagyon szép, extra minőségű kerékpárút vezetett ki, továbbra is az Otava partján. A kerékpárutat mindenféle korú és nemű görkorcsolyás is használta.
Az előre kinézett kempinget Lacika zárva találta, ezért ANNIN mellett az autós kempingben béreltünk faházakat. A napi 57 km adta viszonylag korai érkezés lábtengó csatát, szalonnasütést is engedélyezett, amit hideg csapolt Gambrinus kísért. Holnap király etap sok-sok heggyel, emelkedővel, 80 körüli kilométerrel. Ezért aztán korábban feküdtünk a megszokott hajnali 01 óránál. 0:30-kor 🙂

Június 29. szerda
A tegnapi sáros szakasz ugyancsak nyomokat hagyott a kerékpárokon, ezért reggel mindenki mosással indított. Ma volt a király-etap. ANNIN-tól REJSTEJN-ig (6 km) csak gyenge emelkedő, aztán 500 m tengerszint feletti magasságról felkapaszkodni 1150-re, 10 km kőkemény hegymenetben. A csúcstelepülés KVILDA, a jutalom sör-édesség páros a helyi pihenőben. Aztán hosszú és gyors ereszkedés nagyon szép erdőkön keresztül. Fenyvesek, nyírfások váltogatták egymást. LENORA után a Vltava folyót, illetve a vele párhuzamosan futó vasúti pályát követve, nagyon jó minőségű kerékpárúton gyorsan haladva jutottunk le HORNI PLANÁBA. 83 km-rel a fenekünkben már azt hittük megérkeztünk, de sofőr Feri bácsi közölte, hogy a Magyarországról előre foglalt szállásig további 6 km visszavan. Irány HURKA nevű településrész. Az Eder Panzióban bőséges vacsorával, sörökkel kezdtük a regenerálódást, majd az otthonról most érkező Szacó és Levi befutása után pálinkával is folytattuk. Lehetett, hiszen holnap pihenő nap!

Június 30. csütörtök
Késői ébredés és reggeli után lementünk a felduzzasztott Vltava képezte víztározó partjára, a szabadstrandra. A környék igazi nyaraló paradicsom, de az igazi szezon még nem kezdődött el, nem voltak túl sokan. A parton napozó két jó csajra mindegyikőnk csorgatta (volna) a nyálát, de ők inkább egymással nyelvészkedtek. Leszboszorkák.
A 19 fokos vízbe csak a keményebbek merészkedtek be, de a fociból, lábteniszből mindenki kivette a részét. Később Közös vásárlás, Dudu főz vacsorára. Feri bácsi és én átmozgató tekerésre adtuk a fejünket, közben a túloldalra is átkompoltunk. Kicsit erőltettük a dombokat, de inkább a tájban gyönyörködtünk. 30 km így is lett belőle. Épp tálalásra értünk vissza. Ma meccsnap lévén helyet kerestünk estére, de Hlubokához hasonlóan itt is korai záróra van mindenhol. Maradt a mobilon való meccsnézés, pálinkázással. Egy idő után már túl kicsi lett a kijelző…

Július 1. péntek
Mivel mára rövid, mindössze 35 km-es etap lett tervezve, kényelmesen készülődtünk össze. Hegyeken-völgyeken hullámvasutazva, továbbra is elbűvölő tájakon keresztül közelítettük meg CESKY KRUMLOV-ot. Aztán lendületből el is tekertünk mellette, mihamarabb letudva a szállásig hátralevő néhány kilométert ZLATA KORUNA-ig. Mire mi odaértünk sofőr Dudu már foglalt három házikót. Amíg két sofőr visszament Szacó hátramaradt autójáért, mi többiek belemártóztunk a Vltava folyóban. Tegnap óta nem lett melegebb, sőt… Hideg, erős sodrású, vizitúrázni ideális. Voltak is kajakosok szép számmal, estére jócskán ellepték a kempinget.
Amikor újra együtt volt mindenki, beautóztunk a világörökség részét képező CESKY KRUMLOV-ba. Valóban csodaszép hely, szűk utcácskákkal, rengetek kiülős étteremmel, sörözővel, korabeli várral. És megszámlálhatatlan mennyiségű vágottszemű, szelfiző turistával. A városnézést vacsorázással tettük teljessé, majd a kempingbe visszaérve Belgium-Wales meccsnézés következett, némi tarokkozással spékelve. Cigaretta promóciós csajoktól Gino pólót kapott, a hozzá tartozó öntapadós betűkből Sanca és Feri bácsi alkották meg az angol nyelvű feliratot a mell részére: “Levágom a lábad és feldugom a seggedbe!”
Az x-dik pálinka után többünk véleménye szerint ez járna a fociban szándékos szabálytalanságot elkövetőnek.

Július 2. szombat
Hajnalban ismét kiadós eső volt, de az indulásunkat szerencsére már nem veszélyeztette. Kiérve a kempingből egy csinos emelkedő ijesztgetett minket, aztán felültünk a hullámvasútra, föl-le, kisebb-nagyobb emelkedőkkel-gurulókkal. Az utak – még a legkisebb falvak között is – továbbra is kiváló minőségűek voltak. Kis pihenő VELESÍN és TRHOVÉ SVINY városkákban, majd hosszabb egyenes szakasz NOVÉ HRADY-ig, kora délutáni érkezéssel. Városnézés és ebédelés közben megállapodtunk, ezt tekintjük túránk végpontjának. (A teljes körhöz még 30 km hiányzott, de a brigád felének már nagyon viszketett a segge.) Úgy döntöttünk, nem fizetünk még egy éjszakát – a közös kassza egyébként is a végét járta – elindulunk haza. Szacó és Sanca elmentek a STANKOV-ban maradt kocsiért, mi addig elittuk az utolsó koronáinkat. A kocsikba való bepakolás után belefért még egy várnézés, majd haza indultunk. Az EB negyeddöntő 11-es párbaját már otthon néztem, este 11-kor.

A Cseh Köztársaságot túrázásra kifejezetten ajánlom: gyönyörű tájak, kiváló utak, meseszép várak-kastélyok,
finom sörök és ételek, mindez pénztárcabarát árakon.