Szűts László (Átlag, Tütye)

Volt mit adnom.
Ellopták.
Nincs m’ért élnem.
Meghagyták.

„Vocem Prego” rovatomban közkincsé tettem az annak idején tanáraink, oktatóink által mondott aranyköpéseket. Csemegézzetek!
Aki tud még, hozzászólásban elküldhetné!

2011. november 26-án Siófokon jártunk a Piknik étteremben (www.piknik.hu).

A képeket Helényi Tamás (www.helenyifilm.hu) készítette.

1 2 3 ►

Örömmel tájékoztatok minden kedves erre járót, hogy – immár a 9. résszel – ismét hosszabb lett az „Indul a bakterház” verses verziója.
Az újabb szakaszt, az összes eddigivel együtt a fenti Indul a bakterház fülre kattintva olvashatjátok.
Jó szórakozást!
Hozzászólást örömmel veszek!

Kopó vagyok, üldözök,
és nem leszek üldözött.
Róka, medve fut előlem,
gyilkos válik énbelőlem.
Jó munkáért jó nagy falat,
üldözöm a farkas hadat.
Menekülj hát, utolérlek!
Érzem ízét a vérnek!
Előttünk a farkas had,
kezdődik a haddelhadd!
Némelyiknek szügyén át
golyó adott szép halált.
Van melyiknek sebe vérző,
futni próbál, de már késő.
Fogam csattan, torkát fogom,
vadászé a farkas karom.
Nekem mi jut? Zsíros falat!
Szolgálom a gazdáimat!

Farkas vagyok, üldözött,
csak muszájból üldözök.
Ordas kölykök vonyítanak,
kell nékik e véres falat.
Területünk kies csendjét
kopók hangja robbantja szét.
Vadászat lesz, ó már megint!
Alig vagyunk már idekint!
Körülöttem farkas falka,
nyomunkban a kopók hada.
Némelyikünk orra bukva
véres csíkot húz a hóra.
Tovább inal, ki még bírja,
de egyre nagyobb lesz a kínja.
Átlőtt oldal, üres gyomor,
farkasoké minden nyomor.
Szemem mégis furcsán ragyog:
Halálomig szabad vagyok!

Egy éles kés az asztalon
Érzem, itt az alkalom
Az alkalom, hogy beléd vágjam
És aztán a sírt megássam…

…Örökké egymáséi, néhány centi híján.
Ugyanaz a virág nyílik mind a kettőnk sírján…

Kimerülten esett össze, arca sárba csattant.
Az őrület határán agya zárja kattant.

A dörejek elhalkultak. Nem küzdött a halál ellen.
Csak sérült teste várta: hátralevő ideje teljen.

Törődötten, tehetetlen, sár a vérrel keveredve.
Szuszogása abbamaradt, örökre elcsendesedve.

A csata már véget ért, nincs kiáltás: „Hazánkért!”
Csak a harangok zúgnak a halottak lelkéért.

Kies mezőn szanaszét temetetlen holtak,
kik nem is olyan régen még nagy vitézek voltak.

Az elmerülő napsugár vörös fényben nézi:
Az utolsó simítást a sakál-falka végzi.