Farkasok dala
Farkas vagyok, üldözött,
csak muszájból üldözök.
Ordas kölykök vonyítanak,
kell nékik e véres falat.
Területünk kies csendjét
kopók hangja robbantja szét.
Vadászat lesz, ó már megint!
Alig vagyunk már idekint!
Körülöttem farkas falka,
nyomunkban a kopók hada.
Némelyikünk orra bukva
véres csíkot húz a hóra.
Tovább inal, ki még bírja,
de egyre nagyobb lesz a kínja.
Átlőtt oldal, üres gyomor,
farkasoké minden nyomor.
Szemem mégis furcsán ragyog:
Halálomig szabad vagyok!