Szűts László (Átlag, Tütye)

Ahányszor meglátlak, mindig megkívánlak!

Kár, hogy én ott lakom. Kár, hogy te itt.
Rajtad kívül mást nem szeretek senkit.

(bővített verzió)

Az igazság az, hogy szerelmes vagyok.
Az igazság az, hogy boldog nem vagyok.
Az igazság az, hogy megbolondulok.
Az igazság az, hogy mindent feladok.
Az igazság az, hogy holnap meghalok.

Itt állok egyedül, unom magam cefetül.
Kéne már egy lány, ne kérdezd, hogy hány.

Elég lenne egy is, lenne egy kis rend is
Emitt a fejembe, ebbe az üresbe.

Mélabú a képemen, nehéz kő a szívemen.
Vedd már le, oh angyalom, vagy törd össze. Kibírom.

Az igazság az, hogy boldog nem vagyok.
Az igazság az, hogy megbolondulok.
Az igazság az, hogy holnap meghalok.

Megtanítottál ölni, megölni az álmokat.
Megtanítottál várni, várni a halálomat.
Akárhogy is nézzük, tökéletes tanár vagy.

Álmodom!
A szeméről… a szájáról… a hajáról…
Az arcáról… a magányról… a halálról…

Itt a tavasz, szerelmes vagyok, csak azt látom, akit akarok.
Téged drága, mindig téged látlak. Oh szerelmem, oly nagyon kívánlak!

Úgy szeretném, ha most együtt lennénk, ha az utcán kézen fogva mennénk!
Szeretném, csak nézni a két szemed, szeretném, csak csókolni a kezed!

Hiányzol, mint háznak a tető, mint éhes halnak az önetető.
Mint szomjas lónak, oh az itató, úgy hiányzol nekem Ildikó!

Alám adtad a lovat, aztán meg kilőtted,
Azt hiszem drágám, ezt remekül kifőzted.
Bár tudom, főzni nem akartál, kotyvasztani sikerült,
És ebből vesztesen én vagyok, ki kikerült.
Akkorát estem, mint tizenkét emelet,
Nem tudok napirendre térni most emellett.
De nem adom fel, felpattanok újra,
S vágtatok, mint őseink, hujja, hujja, hujja!
Vágtatok feléd, amíg csak lehet,
Vagy egészen addig, míg bele nem gebedek.
EGY KICSIT

Egy kicsit rossz, egy kicsit rémes.
Egy kicsit halál, egy kicsit véres.