Szűts László (Átlag, Tütye)

.

Nincs benne félelem, nincs benne szánalom,
Könyörtelen szívét nem gyötri fájdalom.

Legyilkolt tetemek, vértől piros tenger.
Dühöngő vadállat? Nem. Rosszabb. Az EMBER!

Bahnhof. Egy lány. Egy szerelmes éjszakám.
Elkezdődött egy pillantásban…
… és véget ért az őrületben.

Előttem ül dagadt Lóri, morzsolgatja göndör haját.
Dörzsölgeti, de el nem tünteti, hasáról a nagy-nagy háját.

Szemeivel megigézett, úgy néz mint My Little Pony,
Legkedvesebb tankörtársnőm: Laurinyecz Pici Lóri.

Nem vagyok én rosszcsont, csak egy kicsit eleven.
De van rá magyarázat: nem vagyok még eleven.

Egy bálna szállt az égen, és ugyanúgy, mint régen,
Amikor még szépen öltözött volt énem,
Nekiment a Napnak. Az meg egy csillagnak.
„Hát téged hogy hívnak?” – kérdezte. –„Kriptonnak”
Hangzott a felelet, s a Napnak csak ez kellett.
Eztán nem kerengett, csak szépen elmerengett:
„Nekem a Hold kőne. Olvastam egy könyvbe,
az ugrálna körbe. Habár, le van szarva.”

Fáj a gyomrom, csikar és
Tudom, itt a hasmenés.

Jancsi lelkem Vasorrúval Juliskáját megcsalja,
Mézeskalács házikóját hozományba megkapja.

Három malac meg a farkas Pinokkiót együtt veri,
Sikongva szól a legkisebb: „Tűzre vele, megérdemli!”

Lúdas Matyi karácsonykor nyársra húzza a libát,
Piroska ma vacsorára farkast evett s nagymamát.

Megjött végre Hófehér is, leszarja a királyfit,
Inkább törpe húsra vágyik: felizgatja a Hapcit.

És ha mindez épp így lenne, mit szólnátok gyerekek?
Biztos azt, hogy: „Jaj, már megint elbaszták az estemet!”

Reformokat hirdetek: ne zabáljunk dögöket!
Világunk is rukverz halad. Legjobb, ha még tátog halad.
Megpucolni? Ugyan minek? Kóstold meg és mennyeinek
Fogod úgy is érezni. Csak tanulj meg éhezni!

Autóstop. Szarrá fagytam. Vegyenek fel hamarost.
Mert ha itt kell megdöglenem, nem lesz olyan humoros.