Szűts László (Átlag, Tütye)

Túl sokáig nézett a nap. Bevérzett a szeme.
Vörös fényben úszott már az este.

Azt mondta az igazgató: Nincsen rajtam szép ruha,
Ha még egyszer előfordul, elmehetek a búsba.

Elmegyek én, hogyha elküld, mégis jobb ott egyedül,
Mint e házban, minek élén egy nagyon nagy hülye ül.

Drága kedves igazgatóm! Tekintsél már magadra!
Nézzél bele a tükörbe és menjél el nyugdíjba!

Fekszik a hátán egy szadista vandál,
Egy vadista szandál van az ő lábán.

„Csak semmi pánik! Nyugalom csigavér!
Csigalom nyugavér!” – mondja és ásít.

Dolgozom az ÁSZ-nál havi pár ezresé’,
Ha hiszitek, ha nem, én vagyok a portyié.

Szélkakas az égbe száll, ha le nem lövi egy barbár…

Fekszem az ágyban, Velencén az ÁSZ-ban.
Előbb ajtó kattan, később pofon csattan.
Belép egy hölgy, szebb mint egy tölgy,
Gyökeret ver, két évet telel, és semmit nem talál.

Esik ez a kurva eső, elázik a sok versenyző.
Essél csak te rohadt céda, úgyis beérek a célba.

Leverő ez a heverő, ahol velem fekszel,
Feldobó ez a felvonó, ahol magadévá teszel.
Kielégítő kiegészítő sportot űzünk ketten,
Duruzsló kuruzsló lesz majd énbelőlem.

Megáll majd a fejlődésed, hogyha lesz egy fejlövésed.

Az egyik nap ilyen, a másik nap olyan,
Hömpölyög az élet, mint a Duna folyam.