Szivárványszínű a Hold, mert esett rajt az eső,
Ki lesz az utolsó, ha én leszek az első?
Vezet-e áramot a kövér giliszta?
Meddig marad még fenn a román Milicija?
És ki lesz az első, ha én az utolsó,
Kinek feje felet zárul a koporsó?
Ülök fenn a sziklán, jobbra-balra nézek,
Nehéz elviselnem e sok hülyeséget.
Új szakasszal bővült Rideg Sándor rímbe rakott regénye, az Indul a bakterház. Olvassátok!
2010.augusztus 18-21. között került sor a jubileumi, XX. Selmeci Diák Napokra, Selmecbányán. Ott voltam, fotóztam (is), nézzétek!
Édesanyám ne sirasson, hogyha egyszer meg kell halnom.
Elhozzák a holttestemet, kert végébe temessenek.
Szép szeretőm ne sirassál, hogyha engem a halál vár.
Elhozzák a holttestemet, kert végébe temessetek.
Víg cimborák ne sírjatok, hogyha többet már nem láttok.
Találkozunk majd odafönn, fönn az égi sörmezőkön.
Ne sirasson engem senki, ha dönt a halál: el kell menni.
A fejfámra vésessék fel: „Itt nyugszik az Átlag ember”
A legkegyetlenebb kegyelmet gyakorlom: a feledést.
Lassan löklek le, hogy lassan zuhanjál.
Elfeledlek, megérdemled, lelöklek, hogy zuhanjál.
Ne sírj kedves, nem haragszom, de számomra már meghaltál.
Elfelejtesz, megérdemlem, lelöksz majd, hogy zuhanjak,
Nem sírok én, nem haragszol, de számodra már meghaltam.
Sok hiba volt, elismerem, zuhanjunk hát kettesben.
Nem sírunk és nem haragszunk, meghalunk majd csendesen.
Ahogy kell, telnek el éveink, pontos terv szerint,
ahogy kell, telnek el éveink, ezt mondom megint.
