Átkozott szombat
Emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.
Megittam vagy tíz sört, az dolgozott bennem,
Amikor te szép lány megtaláltál engem.
Azt mondtad, hogy menjek, nem lesz semmi hiba.
Nagyon szeretsz bukni az ilyen palikra.
Forró volt a tested, forró volt az ágyad,
De reggelre kihűlt, elmúlt minden vágyad.
Emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.
Azt mondtad, hogy menjek, elég volt belőlem!
Nem tudtam szólni, csak annyit, hogy: felőlem!
Otthagytalak téged széjjelvetett lábbal,
Nem törődve veled, nem törődve mással.
Hisz önnön cél vezérelt azon szombat estén,
Mikor átgázoltam a lelkednek testén.
És emlékszem a lányra, emlékszem az ágyra,
De sajnos nem emlékszem, nem emlékszem másra.
Nem emlékszem másra, csak felvillannak képek,
Némelyek rondák, némelyek szépek.
Ennyi maradt nekem abból a napból,
Abból az átkozott részeges szombatból.