Voltam hun vitéz
Sokszor zengett fel az égre: „a nyilaktól ments meg végre!”
Egyszer régen, nagyon régen, Attilával az élen,
Mi, hunoknak nagy serege támadtunk rá a népekre.
Nyögte morva, nyögte besnyő, hogyha elszállt a nyíl-felhő.
Félték nőket, fiaikat, ha felhúztuk nyilainkat.
Csak fohászkodni tudtak, másban már nem hittek:
„a magyarok nyilaitól ments meg uram, minket!”