Tehén születik

Kérődzik a tehén, igen jámbor fajta, hirtelen kis rángások futnak végig rajta.
Néz nagyokat, torkán megakad a falat. “Mit ettem én, csak nem rántott halat?”
De nem rántott halat evett ő ebédre, hanem a vezérbika ejtette teherbe.
Forró volt a nyár, szállott az út pora, viszkedett már nagyon tehenünk tompora.
Gondolkodott, kivel lehetne magányát osztani, szörnyű viszketését elmúlasztani.
Ekkor szólt ő oda a vezérbikának: “Szoríjjá má drágám az istálló farának!”
Most eljött az idő, meg kéne már szülni, s tán nem is kéne közben megfeszülni.
Nyomta az öreg höly, nyomta amíg bírta, édes kicsi borját a világra hozta.
Örült a háztájnak egész állatnépe, a születés örömére rettenetesen berúgtak.


Leave a Reply