Szűts László (Átlag, Tütye)

Nem hatott.

Néha érzem: üt az óra, elmegyek majd kakasszóra.
Eltemettek több-kevesen, fűzfa alatt legyen helyem.

Ha meghalok, jó lesz nektek, akkor nagyot nevethettek.
Ha meghalok eltemettek, aztán gyorsan elfeledtek.

Ha meghalok, lesz, ki sírjon? S lesz-e virág majd a síron?
Lesz-e olyan, aki majd sír, hogyha elnyel engem a sír?

Nem is nagyon érdekeltek. Éltem azért néhány évet.
Volt benn sok rossz, néha jó is. Halálcsillag: Nemezis

Elviselem most már az összes átkokat,
Elvisz engem úgyis holnap a kárhozat.

Legyen fejfám csökött, egy földbe szúrt karó,
Írják rá ezt a sort: „egy pihenő csavargó”

Az élet barátja – mondják a halálra.
Nem tudom, mostanság, kell-e íly barátság?

Attila hunjai, István keresztényi, Mátyás feketéi,
Esze talpasai, Görgey ágyúsai, Horthy lovasai
– mindannyian

Tettek a hazáért, szép Magyarországért,
Földi mennyországért, a szent szabadságért.

Sokszor zengett fel az égre: „a nyilaktól ments meg végre!”

Egyszer régen, nagyon régen, Attilával az élen,
Mi, hunoknak nagy serege támadtunk rá a népekre.

Nyögte morva, nyögte besnyő, hogyha elszállt a nyíl-felhő.
Félték nőket, fiaikat, ha felhúztuk nyilainkat.

Csak fohászkodni tudtak, másban már nem hittek:
„a magyarok nyilaitól ments meg uram, minket!”

Szélfútta fekete függönyök mögül kinézek,
és nem látok, csak ködöt.

Ma még csak a szemedbe, holnap már az eredbe,
Jut bele a fehér por, ami tudod, nem cukor,
Mert belevetted a fejedbe, legyen valami az életbe,
Belelövöd az eredbe, hogy szétáradjon a véredbe,
Ez a por, ez a fehér por, ez az édes álompor.

Belépve hozzád tragikus a tény-kép:
Testedben nem látom testednek a lelkét.

Valami megölt. Gyilkolt a fehér por.
Mától kezdve odafönn szállongasz valahol.

Remélem azonban nagyon boldog voltál,
Abban a percben, amikor elszálltál.

Távol vagyok a naptól, távol vagyok önmagamtól,
Ne kérdezd, mért élek, hogy sikerült ez az élet!

Csak megyek, zsebbe dugott kézzel,
Fejemben az el nem ivott, még megmaradt ésszel.

Csak megyek, és vigyorgok rátok,
Ti pedig úgy tesztek, mintha teljesen unnátok.