Szűts László (Átlag, Tütye)

Sziget vagyok a szárazföld közepén.

Amilyen gyors a halál, az élet olyan lassan megyen.
Valamit tenni kéne ellene, hogy az egész fordítva legyen.

Este van, este van, apa megint részeg.
Veri anyát, így néz ki e szép családi fészek.

Beszáll a gyerek is, üti apját, anyját.
Megunja, otthagyja egész pereputtyát.

Elmegyen hazulról, betér egy kocsmába,
Nem megyen haza, csak nagyon sokára.

Addigra apa már horkol, mint az atom.
Anyának vérétől piroslik a plafon.

A törékeny nő meg súrolja szipogva,
Elrontott életét ezerszer átkozza.

Döng a cecelégy is. Jobb, hogyha elhallgat.
Előbb-utóbb úgyis a légyfogóba ragad.

Igy ment ez minden nap, szűk családi körben,
A huszadik századi kilencven ötben.

Amíg megy, menjen, bár közbe kell vetnem:
Azt hiszem nem hozzád való vagyok.
Izlenél, meglehet, de tovább nem kertelek:
Azt hiszem nem téged faló vagyok.

Berozsdált évek, meghalt a lélek
Ami csak hálni járt belém.

Itt hagyta testem, én meg csak kérdem:
„Mikor jön újra énfelém?”

Elhagyott lelkem, üres a testem,
Összevissza tántorgok.

Elhagyott lelkem, üres a testem,
Nézd a síromba hogy ugrok!

Elpusztult minden amiben hittem.
Csapdám mélyén üvöltve.

Meghallják százan, eljönnek páran,
Földet hánynak fejemre.

Elhagyott lelkem, üres a testem,
Összevissza tántorgok.

Elhagyott lelkem, üres a testem,
Nézd a síromba hogy forgok!

Színtelen álom csókolja arcom.
A földszagú hajnal túl goromba.

Minek az élet? Hány évig éljek
Lélektelen magamban?

Szárnyaltam. Lelőttek. Megállni előtted
Nem tudok többé soha már.

Sírás egy nő után, ki elküldött miután
Megszerzett már magának.

Keserű édesség. Megszürkült fényesség.
Egy nagy adag életuntság.

2010. november 20-án szolid pálinkázásra invitállak titeket a pincémbe! Belépő valami jó kis hazai. Mindenkiét megkóstoljuk. Aztán majd lesz valami…

A mai nappal újabb hozzászólással bővült a Vocem Prego oldalam.

Ezúttal kis emberek utolsó mondatait jegyeztem le.

Akinek van még idevágó mondata, kérem írja meg a szutslaci@vipmail.hu címre!

Kellemes szórakozást!

Még egyszer leírom: Bővült a Bakterház. Immár 5 szakaszos. Olvassátok!

Szegény legény
Zivataros időkbe
Üldözött lett
Többé nincsen
Semmije

Leültették
Áristomba, hónapra
Szabadságát
Levegőként
Óhajtja.