Szűts László (Átlag, Tütye)

Ha káros is, de szenvedély lengte át
Hibátlannak tetsző fizimiskád,
Mikor meggyújtottad a cigarettát.

Öltözködésem egyáltalán nem tükrözi személyiségem lényegét,
Amely természetesen könnyed, szárnyaló, fantáziadús,
És a végtelen egekbe tör.

Sikerült megint többet innom annál, amit a természet, a józan ész diktál.
Bedőltem az ágyba. Elhúztam a lóbőrt. Tizenöt métert. Itt a lovas kidőlt.
Reggelre ébredve nagyon sok a vendég, mindegyik dörömböl fáradt testem fején.
Ilyenkor a bajt csak egy dolog gyógyítja: Unicum a neve, mértéke kupica.

Egy, kettő, három, négy…

Túl sokat iszik, részeges állat! – gondolják rólam.
Hülyék vagytok, nem ismertek! – gondolom róluk.

Ahogy szegény Beavis az MTV képén,
Úgy fuldoklott János a csatorna szélén.

De míg Beavist kimentette az a barom Butthead,
Jánosért nem ment senki, és a veszte az lett.

Utállak cigány, gyűlöllek sárga,
Amazt a mélybe, emezt egy fára.

Húzzatok haza, putriba, Laoszba!
Éljen s virágozzék a kopaszok programja!

Emitt egy part, amott egy híd,
Éljen soká az apartheid!

Falhoz vernek a gondok, de én mindent megoldok.
Add csak kicsim a rongyaidat, eltüntetem a gondjaidat.

Na de elég legyen mára, a jót felkötik a fára.
Add csak kicsim a köteledet, csak felkötlek és máris megyek.

Patkányok a csatornában… fellökik a fedeleket…
És szárnyakat növesztenek… … és kirepülnek.

Elfutni még erős vagyok, de hősnek bizony gyenge.
Ne kötekedj velem, hagyjál a fenébe!

Megdöbbentő csend fogad. Leesik az állam.
Mert bemennék a terembe, de nem fér be a vállam.