szept 22 2010

Az élet barátja

Az élet barátja – mondják a halálra.
Nem tudom, mostanság, kell-e íly barátság?


szept 22 2010

Őseink

Attila hunjai, István keresztényi, Mátyás feketéi,
Esze talpasai, Görgey ágyúsai, Horthy lovasai
– mindannyian

Tettek a hazáért, szép Magyarországért,
Földi mennyországért, a szent szabadságért.


szept 22 2010

Voltam hun vitéz

Sokszor zengett fel az égre: „a nyilaktól ments meg végre!”

Egyszer régen, nagyon régen, Attilával az élen,
Mi, hunoknak nagy serege támadtunk rá a népekre.

Nyögte morva, nyögte besnyő, hogyha elszállt a nyíl-felhő.
Félték nőket, fiaikat, ha felhúztuk nyilainkat.

Csak fohászkodni tudtak, másban már nem hittek:
„a magyarok nyilaitól ments meg uram, minket!”


szept 22 2010

Csak köd

Szélfútta fekete függönyök mögül kinézek,
és nem látok, csak ködöt.


szept 22 2010

Koko

Ma még csak a szemedbe, holnap már az eredbe,
Jut bele a fehér por, ami tudod, nem cukor,
Mert belevetted a fejedbe, legyen valami az életbe,
Belelövöd az eredbe, hogy szétáradjon a véredbe,
Ez a por, ez a fehér por, ez az édes álompor.


szept 22 2010

Fehér por áldozat

Belépve hozzád tragikus a tény-kép:
Testedben nem látom testednek a lelkét.

Valami megölt. Gyilkolt a fehér por.
Mától kezdve odafönn szállongasz valahol.

Remélem azonban nagyon boldog voltál,
Abban a percben, amikor elszálltál.


szept 22 2010

Távol vagyok…

Távol vagyok a naptól, távol vagyok önmagamtól,
Ne kérdezd, mért élek, hogy sikerült ez az élet!

Csak megyek, zsebbe dugott kézzel,
Fejemben az el nem ivott, még megmaradt ésszel.

Csak megyek, és vigyorgok rátok,
Ti pedig úgy tesztek, mintha teljesen unnátok.


szept 22 2010

Lelki teher

Szivárványszínű a Hold, mert esett rajt az eső,
Ki lesz az utolsó, ha én leszek az első?

Vezet-e áramot a kövér giliszta?
Meddig marad még fenn a román Milicija?

És ki lesz az első, ha én az utolsó,
Kinek feje felet  zárul a koporsó?

Ülök fenn a sziklán, jobbra-balra nézek,
Nehéz elviselnem e sok hülyeséget.