Gyilkos vagyok
Süvölt a szél, eső csapdos pofámba,
ez az utca olyan, mint egy nirvána.
A sok lotyó szarrá ázik,
amelyik nem, az is fázik.
Ellépek a soruk előtt, belenézek szemükbe.
Visszanéznek kéj-éhesen, csak ez jár az eszükbe:
Gyere fiú, ha van pénzed!
Ilyenben még nem volt részed!
Rohadt, büdös, lotyók, kurvák,
mit szólnának, hogyha tudnák:
Gyilkos vagyok, gyilkolásra születtem,
mégis élem életemet büntetlen.
Három ribanc élte szárad az én tiszta lelkemen.
Meglesz ma a negyedik is, megteszem én, szívesen.
Kiválasztom, elé lépek, kezemben a markolat,
hideg csöve arcához ér, szememben vad indulat.
Egy pillanat, és máris elszáll.
Nem lesz dolga több a Földön.
Otthagyom a vértócsában,
s fegyveremet újra töltöm.
Rohadt, büdös, lotyók, kurvák,
mit szólnának, hogyha tudnák:
Gyilkos vagyok, gyilkolásra születtem,
mégis élem életemet büntetlen.