Kerékpártúra Lengyelországban 2013

Augusztus első hetében ismét egy remek kerékpártúrát szerveztünk magunknak, ezúttal Lengyelországba. Az előzetesen bővebb létszám ellenére végül négyen keltünk útra: Feri bácsi, Lacika, Gino és jómagam. Egy rövid útleírást, túrabeszámolót megosztok itt is. (zárójelben az aktuális kép száma, oldal/kép) (1/1)

0. nap – 2013. augusztus 4. vasárnap
A megbeszélés szerint nem kellett korán kelni, délelőtt találkoztunk Lacikánál. (1/2,4,5) A kerékpárokat kocsira fel, cuccokat be, majd nagy erőkkel megindultunk az alábbi útvonalon: Székesfehérvár – Komárom – Érsekújvár – Pöstyén – Zsolna – Zvardon – Bielsko Biala – Tychy – Zarki – Lutowiec (550 km)
Késő délután érkeztünk Feri bácsi rokonaihoz (az édesanyja lengyel), ebbe a pici kis üdülőfaluba. Az üdvözlő italok és a fenséges hidegtálas vacsora után sátrat vertünk a világ legkisebb létszámú iskolájának kertjében. (1/7) Ide mindösszesen 5 – leírom betűvel is, nem tévedés ÖT – gyerek jár, három évfolyamban!

1. nap – 2013. augusztus 5. hétfő (1/6)
Mivel a kocsit a rokonoknál hagytuk, alaposan felpakolva indultunk az igazi túrára. (1/8) Erdők közt kanyargó utakon először két közeli várat néztünk meg, Mirowot és Bobolicet.(1/10-2/10) Előbbi csak rom, utóbbit viszont – a környezetével együtt – nagyon szépen helyrehozták. Aztán célba vettük Czestochowát. Útközben egy kisebb zarándokhely (Zarki)(2/11-14), egy pisztrángtelep (Zloty Potok)(2/15), majd egy újabb várrom (Olsztyn)(2/18-3/3) szerepelt a programban. A teljesen zöld környezetben kanyargó, erősen dimbes-dombos utat több doboz sörrel egyenesítettük, de a kánikula miatt is szükség volt a nedűkre. Délután ½ 6-ra értünk Czestochowába. A mai nap mindösszesen 65 km-t tekertünk. Már útközben megpendítettük, hogy spórolunk egy sátorverést, s vonattal megcélozzuk északot. Az ország méretéből adódóan simán belefér egy vonaton töltött éjszaka. Végül a Balti-tengertől nem messze fekvő Koszalinba sikerült jegyet vennünk. (3/4) A czestochowai városnézés most elmaradt, de napszemüvege most már mindenkinek van. Kissé kalandosra sikerült felszállás után befészkeltük magunkat a kupénkba, s aludni próbáltunk. (3/5-7)

2. nap – 2013. augusztus 6. kedd (3/8)
Hát a kupé nem volt egy Hotel Ritz, de végül is mindenkinek sikerült néhány órát bólintania. Én az éjszaka egy részét sörözéssel-pálinkázással töltöttem egy vonaton megismert fiatal sráccal, ápolva a magyar-lengyel barátságot. Könnyebben elaludtam, mint a többiek.
Érkezés Koszalinba reggel 7 órakor. Remek kerékpárúton (3/9) értük el a Balti-tengert, Mielnónál. Irány a part! A derék lengyel családok paravánnal körülvett homokszigeteibe botlottunk. Mint később megtudtuk, a szél és a széllel hozott homok ellen véd. Csobbanás, sörözés, sörözős-csobbanás váltogatták egymást, fűszerezve egy jó sült halas ebéddel. Közben persze a fürdőruhás csajokat is vizslattuk, szinte versenyeztünk, ki lát meg szebbet. Nem nagyon akaródzott tekerni. (3/10-20) Aztán mikor végre elindultunk, megismerkedtünk Edekkel. Ott horgászott, ahol mi megpihentünk volna. Szóba elegyedtünk, ő kávéval, mi meg pálinkával kínáltuk a másikat. (4/1-3) Megint elment egy óra. Sötét felhők gyülekeztek, ideje volt szállás után nézni. Felújítás alatt álló, nagyon rossz úton vergődtünk el Dabkiba. Találtunk egy tengerparti kempinget, jó lesz. Sátorverés, elvegyülés az esti tömegben, sörözés, stb. (4/5-7) A mai etap csak 50 km-esre sikeredett.

3. nap – 2013. augusztus 7. szerda (4/8)
Éjszaka esett, de mire sátrat bontottunk, újra jó idő lett. A kempingért nem fizettünk, mert a recepció csak délben nyitott. Nem vártuk meg. (4/9-10) Elbúcsúztunk a tengertől, s elindultunk vissza délnek. Egy-két szakaszt leszámítva nagyon jó minőségű utakon haladtunk, szebbnél szebb tájakon. (4/11-13) De sokat nem nézelődtünk sehol, megbeszéltük, ma jóval többet megyünk a tegnapinál. Polanownál azért csak megejtettünk egy fürdőzést, és a kastélyszálló meglátogatását. (4/14-5/4) Késő délután értünk Miastkóba. (5/5) Keveregtünk benne, söröztünk is, még BL selejtező meccs nézésére is hajlamosak lettünk volna. Végül aztán tovább tekertünk valami nyugodtabb szálláshely felé. Swieszyno nevű falucska mellett találtuk meg, egy szocreál üdülőkkel színesített tó partján. Fürdésre és sátorverésre kiválóan alkalmas volt. A pillanatok alatt ránk boruló sötétség, no meg a málhákkal megtett 101 km gyorsan a sátorba terelt minket.

4. nap – 2013. augusztus 8. csütörtök (5/6)
Reggel megint borult az ég, de semmi nem lett belőle. (5/7-8) Lebegtetős fürdőzéssel vertük ki az álmot a szemünkből. Aztán nyeregbe pattantunk. Tovább, délnek! Nagyon szép erdőkön karikáztunk keresztül, igen gyér forgalmú, kifogástalan utakon. (5/9-14) Lacika kérésére – némi kerülővel – útba ejtettünk egy Nemzeti Parkot is. Nem bántuk meg! Remek kis szabad strandon frissültünk, gyönyörű környezetben, ahol a sör is teljesen máshogy esett. (5/15-20) Aztán begurultunk Chojnicebe, ahol kebab evést, sörözést és városnézést iktattunk be. (6/1-12) Miután összeszedtük magunkat, Silnoig jutottunk, de már addig is igencsak emelgette mindenki a seggét a nyeregből. (6/13) Nézzünk szállás után! Útbaigazítás alapján lenyomtunk még néhány km-t egy közeli tavacskához. (6/14) Kánaán! Fürdés, pálinkázás, sörözés, billiárdozás, tűzrakás, az élet nagy dolgainak megvitatása, a megtett 87 km feldolgozása szerepelt a programban. (6/17-20) Közben Ginoval incselkedni kezdtek a helyi fruskák. Csinosak voltak, de nagyon-nagyon fiatalok. (6/15-16)

5. nap – 2013. augusztus 9. péntek (7/1)
Itt megismételhetném a tegnapi napra vonatkozó első négy mondatot. Olvassátok el ott! Ginot és engem egy béka ébresztett, módszeresen végigugrált mindkettőnk arcán-fején. Reggeli után Bydgoszczot vettük célba, ahonnan ismét éjszakai vonattal térnénk vissza Czestochowaba. De addig még várt ránk 95 km! Rajta hát! Érintettünk egy újabb szép kisvárost (Tuchola)(7/5-10), egy természetvédelmi területet (Pila)(7/11-13), aztán Makowarskonál rá kellett térnünk az egyik igencsak forgalmas főútra. A sofőrök meglepően normálisak voltak, de így sem volt egy nyugodt szakasz. Gino kívánságára le is tértünk róla, sikerült is eltévednünk! Ráadásul a környezet sem volt már olyan felemelő, belecsöppentünk a nagy lengyel mezőgazdasági térségbe. Végül csak-csak beértünk Bydgoszczba, ahol elsőként a „Négy páncélos és a kutya” c. remek filmsorozat tank főszereplőjének maradványába botlottunk. (7/14-17) Aztán vonatjegy után néztünk, de bizony egy kicsit megszívtuk. Péntek este lévén mindenki utazni akart, így aztán csak a másnap reggeli vonatra kaptunk helyjegyet. Nyakunkba vettük hát ezt a viszonylag nagy várost, ami tele volt élettel, még éjjel is. Ingyenes filmvetítésben (Van aki forrón szereti), éjszakai sörözésben volt részünk. Éjfél körül aztán elkezdett esni, s mi kénytelen-kelletlen a váróterembe menekültünk. Feri bácsi és én többet aludtunk, Lacika kevesebbet, Gino meg őrnek képzelte magát, mert le sem hunyta a szemét. A vonaton aztán mindenki bepótolta, amit kellett. (7/18-8/5)

6. nap – 2013. augusztus 10. szombat (8/6)
Amikor valamelyikünk megébredt, a vonatablakból kitekintve azt látta, hogy szüntelenül esik. Fel is készültünk egy vizes etapra, de aztán mire délben lekászálódtunk Czestochowaba, elállt az eső. A felhők és a hűvös viszont maradt. Időnk volt, bepótoltuk az első nap elmaradt városnézést, bár ez inkább csak a Jasna Gorára korlátozódott. (8/7-9/3) Világhíres zarándokhely, rengeteg látogatóval, hivalkodó templomokkal, Fekete Madonnával, értékes gyűjteményekkel, pápalátogatásra emelt szószékkel, és !!! lengyel-magyar baráti díszkúttal !!! A műemlék-együttes tövében befaltunk egy-egy igazi lengyel gofryt, hatalmas adag gyümölccsel, tejszínhabbal, csoki öntettel. Jóllakottan indultunk neki túránk utolsó szakaszának, másik úton, mint idefelé. Az 53 km alatt bele is szaladtunk egy fatemplomba, (9/4-6) no meg egy-két brutális emelkedőbe. A táj próbált minket kárpótolni erőfeszítéseinkért. (9/7) Végül aztán kora este újra Feri bácsi rokonainál voltunk. Ő és Lacika – a másnapi korai indulás miatt – tankolni indultak, mi pedig Ginoval a világ legkisebb létszámú iskolájához, lemondani az éjszakai sátorhelyet. A rokonoktól ugyanis „ágyban-alvós” invitálást kaptunk, amire nem tudtunk nemet mondani. A sulinál aztán mi pálinkázni kezdtünk Derekkel, a derék gondnokkal, ami meg is hozta a jó étvágyat és a vidámságot. A bőséges vacsora okozta teli gyomor ellenére hamar bepunnyadt mindenki.

7. nap – 2013. augusztus 11. vasárnap
Hajnali indulást követően a hazaúton „különleges esemény nem történt”, kora délután már a családdal puszilkodtam.


Comments are closed.