máj 16 2012

Nap, Hold, Csillagok

Mily csodás nap volt, hogy megismertelek!
Már akkor rettegtem, hogy elveszítelek.
Hetek múlva aztán kézen fogtalak,
boldog voltam akkor, nagyon óvtalak.

Szemedbe, ha néztem, tisztán csillogott,
én voltam a Hold, és te a Csillagok.
Neked ragyogtam, s te ragyogtál nekem,
mégis siratóvá válik az énekem.

Mondd, mit ér a Hold Csillagok nélkül?
Sápatag lesz, s fényét elveszíti végül.
Így lettem én is fényét vesztett Hold.
Különböztem tőled, bűnöm csak ez volt.

A Csillagok eltűntek, magányos a Hold.
Pedig néhány napra újra boldog volt.
Most sóvárogva néz a Csillagok után:
Látja-e még őket élete útján?


máj 16 2012

Tánc-dal

Földöntúli tánc volt, amit nekem adtál.
Eztán a szívemben mindig megmaradtál
szépnek, mint amikor akkor is voltál,
amikor éppen velem táncoltál.

Derekad átfogva azt hittem olvadok.
Hirtelen nem tudtam, azt hogy épp hol vagyok.
De most már tudom: leszálltam a földre.
Ennek ellenére bennem élsz örökre…


máj 16 2012

Te meg én

Érzem bőröd ízét, hajad illatát,
húnyt szemmel is látom szemed csillagát.

Kedves hangod ébreszt, megszépíti álmom,
gyöngéd pillantásod a szívembe zárom.

Elhelyezve csókom vállad gyönyör-ívén,
kettesben evezve az élet tengervizén.

Te meg én. S az álmunk. Mely boldoggá tesz minket.
Ne engedjük elveszteni a legdrágább kincset!